A minap nézegettem egy fotókiállítást, és ugyancsak egy másikat a neten. Az ami elszomorított, hogy mindkettő a nyomorról, a bánatról, a kisemmizett eberekről szólt. Senki ne értsen félre, szeretem azokat a portrékat, ahol egy arcon, ahol a szemben több van, mint 29 kötet Révai Lexikonban, mégis valami hiányzott. Ami hiányzott, az a nevetés, a játék. Elindultam tehát, hogy játékot találjak, és nem is kellett messzi mennem, ott volt az orrom előtt. El is gondolkodtam rajta, hogy hányszor elmegyünk egy-egy park, játszótér mellett, és nem vesszük észre azt, ami körülöttünk folyik, mert fontosabb, hogy mi a francból fizetjük ki azt a k!%va orange számlát. Persze fontos mindenkinek a saját gondja, és elsődleges, de azért csak ott van a mosoly, és a játék mindenütt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése