Vajon mi lenne...

Vajon mi lenne, ha nem látnánk színeket? Vajon akkor a szivárvány létezne? Vagy úgy hívnánk egyáltalán? Tudnánk azt hogy nem látunk színeket? Annyi kérdés, és mindenre van és semmire nincs válasz.
Vajon mi lenne, ha nem éreznénk szagokat? Akkor a virág csak tárgy lenne? A gőzölgő tea mikor betakarózva szürcsölgeted csak egy ital lenne? A reggeli kávé csak egy lé lenne a reggeli cigi mellé? Vajon tudnánk, hogy a tea mellé a takaró jár, és a kávé mellé a cigi? Vagy mindegy lenne?
Vajon mi lenne, ha nem hallanánk meg kedvesünk nevetését? Nem hallanánk a sírását sem. Nem éreznénk, hogy szólni kellene, ha hátat fordítva elrévedne a semmibe. Csak vállai remegését látnánk. Lehet, hogy fázik? Vagy csak eszébe jutott, mikor a liceumban megtréfálták a fizika tanárt, és azon nevet? Hogy összeroskadt most a válla. Reszket a lába is. Talán fáradt?
Vajon mi lenne, ha érzékelésünket nem zárnánk ki folyamatosan csak azért, mert megtehetjük? Ha a szivárvány mindig színes lehetne, ha a kávé mindig ébreszthetne...
Ha a könnyek nem lennének oly sokszor hiába ...