Az óda a kilenc vitéz lajhárhoz elkezdődött... jajj annak, aki nem énekel velünk.
Folytatásos...
Második szín. - Andika? – kérdezte elámult géplakatosunk kissé hangosabban. A kisasszony csak állt ott táttott szájjal, mint kezdő beduin a homokviharban. Gyula először azt hitte, a meglepetéstől nem tud szólni szíve választottja. Ez az idilli ábránd azomban szertefoszlott, mint megannyi rózsaszín köd hős-szerelmesek hadjai körül. Hány és hány dicső lovag várta, hogy a megmentett hercegkisasszony miután szóra nyitotta ajkait, elbűvölten suttogja lovagja nevét. Gyula nem volt lovag. Nem is mentett meg senkit. A hercegkisasszony ebben a mesében pedig épp nem szólni akart. A maradék rágót akarta kiköpni a sarokban lévő kukába. Már három napja célozza, eddig még nem sikerült neki. Most sem. Fuldokolva nyelte le azt. Képzeljük el ugyanis, amint épp a mutatványuk felső ívén vagyunk, és beront a hátsó ajtón egy csapzott férfi, macskával a zsebében, mögötte egy lila, enyhén strasszköves bőrönd és a nevünkön szólít. Azt hiszem nem sokunkban lett volna megfelelő l...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése