Negyedik felvonás. Első szín . Ki is vagyok én? Gyuri? A géplakatos? Valamikor nagy jövő elé néztem, és íme itt vagyok egy szakadt bőrönddel, macskával a zsebemben. Még ha legalább kövekkel a zsebemben járnám a világot fel és alá. Gyuriban megállt az idő. Nem tudta mit válaszoljon erre. Az még rendben van, hogy az ember bemutatkozik, de mikor megkérdik, hogy „ki is vagy te?”, arra már nem olyan egyszerű válaszolni. Zúgtak a vonatok körülöttünk. A hangosbeszélő néha recsegve bejelentette a következő vonat érkezését. Mindig azt szerettem a vonatállomásokban, hogy nem válogattak. Mindegy volt, hogy személyvonat vagy tehervonat érkezik. Nem számított az sem, ha csak egy kis leselejtezett régi mozdony zakatolt el köhögve, motorja sírt, ömlött belőle a dízel-olaj szaga. Mindenki megkapta a megfelelő bejelentést. Ha csak végigvonult a vágányon már megvolt a helye. A legócskább szerelvény is egy pillanatra gyorsvonatnak érezhette magát. Az az egy perc, amíg bemondják ...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése